Kocsis Gabriella
VISSZATÉREK ( részlet)


Tudjátok, én mindig visszatérek,
mint akit nyomaszt belül
valami nagy vétek.
A színhely itt van.
S hogy hol van a tett?
nem hagy nyugodni a lelkiismeret.

Tudjátok, éltem, ahogy lehetett,
az életem volt minden cselekedet.
Belülről fakadt e tiszta lét,
mint anya, ki szétosztja mindenét,
osztottam magam. A rossznak többet,
a jónak kevesebb elég.

Szerettek érte? Nem volt fontos.
Elég volt, hogyha adhatok.
Kinek, miért, mennyit és hogyan,
nem kellenek most adatok.
…
Tudjátok, én mindig visszatérek,
bár elröpültek fényes szárnyú évek,
pár színes toll még itt maradt,
még simogatja halvány arcomat,

s ha nem lesz már erőm, hogy jöjjek,
a szellők hoznak még iskolaszagot,
tudjátok, akkor is visszatérek,
azt képzelem majd, hogy itt vagyok,

behunyom szemem,
és emlékezem,
Tudjátok?
mindig, mindig itt leszek.